Megint karácsony...

Üdv, Mindenki! 

Újra eltelt majd egy év, nézzétek el nekünk. Az éltünk lassan csordogál, sok minden nem nagyon történt, de Barka baba már nem igazán baba többé. Bár az igazat megvallva, szeretek még mindig így gondolni rám, és ahogy elnézegetem a régi baba képeit mindig meghatódom.

Kicsit leültünk mostanában, de azt hiszem, kellett egy kis szusszanás. Tavasszal belevágtunk az Ügyességi 5 szintű vizsgába, amit sikeresen elbuktunk. Vagyis inkább én, mivel nagyon nem jól mértem fel a dolgokat. Azt hittem, ha kicsit lefárasztom vizsga előtt, jobban rám figyel, és nem pörög annyira. Hát ezt rendesen benéztem, de a tanulságot levontam. Fáradt kutyával nem jó vizsgázni. Amúgy Barkának nem volt rossz élmény, szerintem még élvezte is, csak épp sokkal szétszórtabb volt az átlagnál. Nem nagyon érdekelte, hogy épp mit csinálunk, sokkal érdekesebbnek tűntek a pályán kívüli dolgok. Szóval visszavágózunk, remélem most tavasszal sikerülni fog. Bár ha nem, akkor sem történik semmi,. nem fog összedőlni a világ.

Igaz, hogy a vizsgánk most nem sikerült, de a lustálkodásban világbajnokok lettünk! A nyár végeredményben úgy telt, hogy Barka baba Puppikával és a cicákkal végig nyaralta az egész nyarat. Fürödtek a Balatonban és henyéltek. Én meg itt árválkodtam egymagam munkába ölve bánatomat. Csak viccelek, mert szerencsére úgy egy hónapot én is ugyanúgy henyéléssel töltöttem, mint ők. De azért nagyon hiányoznak olyankor, mikor nincsenek velem. Bár ha belegondolok, hogy mi a jobb, ha otthon Balcsizhatnak vagy itt kell rám naphosszat várni, mire hazaérek délután, szerintem egyértelmű...

Most, hogy jön a karácsony, újra szabadság van, Baraka a többiekkel már otthon várja a Jézuskát, ami ha jó kiskutya volt, meg is fog érkezni. Bár ha nagyon őszinték akarunk lenni, mostanában elkövetett az Úrfi pár rosszaságot is. Rájött, hogy egy valamirevaló vadászkutyának igenis vadászkutyaszagot kell magából árasztania. Nos, hát ezt csak úgy lehetett prezentálni, ha keres egy jó nagy adag kakit a parkban és új istenesen belehempereg. Hát, ne tudjátok meg! Azt hittem, elájulok, és nem a méregtől, hanem A SZAGTÓL!! Még most is megborzongok... Persze nem tartott sokáig eme öröme, hiszen, amint hazaértünk, fürdés, samponozás, fürdés, balzsamozás, szagtalanítás következett. Valószínűleg túl jó munkát végeztem, mert alig telt el EGY nap, újra megtette! De most jobban figyelt, mibe hetreng, mert olyan kakát választott, aminek nem jön ki csak úgy egyszerűen a szaga egy kis sampontól. Szóval a buké megmaradt még napokig, azt hiszem, végre elégedett lehetett magával. Viszont szép selymes lett a szőre. Ugye, minden rosszban van valami jó is... hát, nem tudom... ebben az esetben, mi számít jónak. Egyben reménykedek csak, hogy mostantól nem lesz általános az eset és csak kisebb megbotlás volt ez a két kilengés. Nem akarok belegondolni, hogy mi lesz, ha rájött, hogy ez milyen csudajó móka.

Jövőre nincsenek fogadalmaink, csak vágyaink. Nagyon szeretnék visszatérni a suliba vele, nagyon szeretném folytatni a mantrailinget és végre eljutni újra a klubfoglalkozásokra. Ezek igazán hiányoznak! Szóval, ha lehet kívánságom, ezt szeretném magunknak. 

 

Ja és lehet nagy fába vágom a fejszémet, megpróbálok építeni egy cicaházat a sátán macskáinak. Már olyan régen tervezem, de most elhatároztam magam! MEGCSINÁLOM!!

Háát, ennyit a fogadalmakról...a többit meg majd meglátjuk ;)

csók, blanka, barka