Huhh, hát jó rég nem voltunk, az biztos!! Közben Barka kezd már nem kisbaba lenni, hanem kiskamasz, és bizony bizony betöltötte a 7. hónapot, november 20-án. Hát magam sem hiszem, hogy ilyen hamar, de egyre nagyobb és felnőttesebb lesz:)
Magasságra 40 cm, és 12,5 kg. Lassan eléri a végleges nagyságát. Rosszaságra és csíntalanságra szerintem még sokat fog nőni:P
Képzeljétek, a szép vagány dzseki is lassan kicsi lesz, bár még jó, de ha így halad Őkelme, azt hiszem újat kell vennünk.
Sok minden történt ez alatt a kicsit több mint egy hónap alatt. Elkezdtünk klikkerezni, azt hiszem erről már a múltkor beszéltem. Hát magam sem hittem, hogy ez ennyire fantasztikus dolog, de AZ! Mindenkinek ajánlom, akinek kutyája netán cicája, vagy galambja, csirkéje, stb-je van:P
Persze én nagyokos rögtön egy nehéz trükkel kezdtem, az un. szégyelld magad trükkel. Kis csiszolni való még van rajta, de nagyon cukker:) Tulajdonképpen a trükk maga abból áll, hogy egy jelre egy bizonyos mozdulatsort kell produkálnia. Mégpedig jelesen azt, hogy kicsit lehajtja a fejét és az egyik mancsával eltakarja a szemét, orrát, homlokát, kinek hogy alakul - mintegy szégyellve magát. Hát nekünk most úgy megy, hogy hol teljesen jól már, hol még csak integet, vagy gyorsan mesimizi az orrát... a lényeg, hogy ott is tartsa egy kicsit még... gyakorlunk gyakorlunk:) A másik trükk a meghajlás lesz, lassan de biztosan mehet majd ez is. És elkezdtük a formálásos tanulást is, ami ilyen hideg-meleg játék. Én kitalálok valamit, pl. hogy menjen oda a fotelhez, mindezt úgy elérve, hogy ő találja mit is akarok tőle tulajdonképp. Nem adok instrukciót, csak klikkerrel, mégpedig úgy, hogy ha jó felé indul, vagy néz, vagy pillant, máris klikk és kaja. Így felépítve a feladatot. Baromi egyszerűnek tűnik de nem az annyira... viszont arra készteti a kutyát, hogy gondolkodjon, mit is akarok, hogy csináljon. Lehet nem is fog egyszerre sikerülni, nem baj, legközelebb tovább lépünk:) Amúgy Oszkárral is (emlékeztek a mamám 1 hónappal idősebb uszkárja) elkezdtem már a klikkerezést:)
Az életünk nem sokat változott, csak annyit, hogy lett egy új lakótársunk, nevezetesen Topáz a fehér lánycica, hatalmas arany szemekkel. A Noé állatotthontól fogadtam örökbe. Természetesen ez sem egyszerű eset volt, mert eredetileg nem akartam cicát örökbefogadni. A mamám barátnője kért meg, hogy keressek neki egy fehér cicát, hát megtaláltam Őt, aztán frankón bele is szerettem, szinte első látásra és nem adtam. Barka imádja, talán túlságosan is, Szaffi átment a Sátán macskája üzemmódba, úgyhogy jól elvagyunk. Amúgy Szaffi szerencsére - ahhoz képest, hogy az elején baromira meg voltam rémülve, hogy kész kinyírja - nem bántja, csak puskaport durrogtat. reméljük egy idő után nagy barátnők lesznek. Még vissza van Topáznak az ivartalanítás, ami a jövő héten lesz majd valamikor, reméljük minden rendben lesz. Nagyon nem szeretem a műtéteket, nagyon izgulok, hogy ne legyen baj, de ez egy szükséges rossz, mert úgy vélem jobb így.
Amúgy Barka egyszerűen imádni való :) - szinte mindig - ilyen kutyánk még nem volt, akit ennyit lehetett volna puszilgatni és ölelgetni és aki még szereti is ezt a nyúzást...
Sajna az oviba nem jutottunk el olyan sokszor, mint szerettünk volna, és mivel már 7 hónapos, már ki is nőttük, de Kinga óvónéni megengedte, hogy ennek ellenére is járjunk még egy darabig. Persze aztán jöhet a suli, huhhh... különben már nagyon várom azt is, mert nagyon izgi lesz biztosan.
Barka&Oszkár
Úgy élvezem én a strandot....
A legjobb helyen :)
A nyuszi mindenhol hű társ:)
Fürdés után...
Kényelem, ezerrel...
4...
3...
2...
éééés, igen, nagy totál... 1... :P
múzeumkert...
múzeumkert, még mindig
Topáz
Hancúr :P
Szaffi meghallja Topázt az emeleten:P
Római kori síkövek között... A régész :P
két UFO... Topáz(a szekrényen és Szaffi a lépcsőn)
az én köntösömben...
álom, álom, zsiráffal, akit az Auchan parkolóból mentettünk, mert kidobták :S
Anyukámmal :)
Szaffi és Barka út közben az autóban :)
Ohh ezt elmesélem! Képzeljétek mostanában ahogy nő a kicsike, úgy gondolta, nem kell mindig mindenre figyelni, amit mondok, így bizony előfordult, hogy a Margit szigeten ha találkoztunk más kutyákkal majdhogynem letojta a fejem, ha hívtam, hogy most már ideje lenne menni. Kicsit megijedtem, hogy nna frankó, kész vége az én aranyos, kicsi mókus-baba kutyámnak, itt egy akaratos, alkalmi süket szeleburdi kiskamasz. Mit kezdjek vele? Jesszus. Aztán Kinga óvónéni javasolta, hogy próbáljam meg séta közben is a klikkert... amikor sétálunk ő rohangál, behívom - aha, volt, hogy ugyan odajött, de nem hozzám, csak úgy oda... - szóval amikor végre odajön, nyomjak egy klikket és egy kaját. Pár ilyen után képzeljétek wááá MŰKÖDÖTT.. teszteltük, jöttek a kutyák, nagy hancúr, hívom Barkát, és mi történik??? Barka JÖTT... nyomban klikk és kaja... és nagy nagy öröm. És azóta ezzel nincs baj - reméljük így is marad.
Kénytelen voltam venni egy villogó bilétát, mert úgy beleolvad a sötét avarba, hogy nem látni belőle semmit.
Azt hiszem, hirtelen ennyi jutott eszembe... ha valami van, bepótolom:)
csóók, pááá... várjuk együtt a Miki bácsit, hátha hoz a csimmibe valami meglepit:)
Hálló, a Barka híradó jelentkezik...vétel, vétel...:P
Igen, igen, eltelt újabb két hét! centiben és kilóban ez annyit tesz, hogy jelenleg Barka 36,5 cm és 11 kg. És ég növésben van...legalábbis úgy tűnik, bár lassult a növekedés:)
Fürdés után, édes az álom:)
A hegyes fogacskák már a múltéi, de helyettük immár szép, erős, nagy fogakkal büszkélkedhet a kutyagyerek. Bár ami azt illeti, lassan már nem is annyira gyerek, mint, amennyire azt én szeretném. Szépen, észrevétlen, átcsúszik a nagykutyaságba és felnő. De hát ez így megy, nem??? Amikor egészen baba volt, azt gondoltam, hogy állandóan fényképezem, és milyen ciki, hogy a telefonomban szinte csak róla van kép. De rá kellett jönnöm, hogy ez a sok kép sem elég, hiszen olyan hamar megnőtt, hogy nem győzöm visszanézni, milyen is volt. Úgyhogy akinek kölyök kutyája van, ne legyen rest és ne érezze gáznak, tessék lépten-nyomon fényképezni, mert napról-napra változnak, nőnek:)
A nyerő darab!! Na, ugye, milyen...áááá...:)
Vettünk kabátot ... igen, tudom, ne is mondjátok. Ha valaha valaki azt mondja, kabátot veszek a kutyámnak, körberöhögöm... de megtörtént! De mentségemre legyen mondva, mivel szinte minden nap jön velem a múzeumba, senki nem akarna egy ázott kutyát szagolgatni álló nap, egy esős reggel után... úgyhogy úgy határoztunk, be kell szerezni egy kabátot. Végül megtaláltuk a tökéletes, vagány, túradzsekit:P:P:P Hát, kész vagyok tőle...:):):) Eszméletlen édes!!
Kabát próba, nem jött be... hehe..szegény:)
Hol vagytok, szarvasok???
Hát, megjöttetek?
Ahogy jött a hideg, azt gondoltam, nem lesz kedve annyit rohangálni, sétálni...nnna ezt megszívtam, mert ő kifejezetten kedveli ezt az időjárást, elvégre angol lenne, vagy mi fene, nem?? Szóval maradtak a délutáni bő egy órás sétáink a Margit szigeten, én fagyoskodom, ő meg frankón elvan. Hol a szarvasokkal, hol mókuska hajkurászásával, hol egy-egy kutyával, vagy épp többel:P A szarvasokkal nagyon édes, és van egy szarvas, aki mindig odajön, ha mi is ott vagyunk.
Persze szeretném azt hinni, hogy megismeri Barkát és játszik vele, de sokkal valószínűbb, hogy csak elijeszteni akarja. Bár mindig összeszagolnak... ki tudja? a szarvasok is lehet szoktak játszani, nem??
Vicces, mert most kezd rájönni, hogy mire való az orra, akármi lehet, a játék kellős közepén lehetünk, mindegy, ha jön egy szag, Barkának mennie kell utána. Lesz majd egy videó, amiben ezt láthatjátok. Egy mókus után szalad, de szerencsére a mókuci időben észbe kapott, így visszamenekült a fára. Barka meg utána, de szem elől tévesztette. Így hát lenyomta az orrát a földre és követte ... élvezet volt látni, ahogy egyre kisebb köröket róva, rájött, hogy melyik fára futott fel a mókus. Ilyenkor persze dagad az ember melle a büszkeségtől, hogy biza ezt csak az ő kutyája képes véghezvinni, és már látom is a lelki szemeim előtt, hogy világhíres keresőkutya, mentőkutya, és még drogkereső is lesz:P:P:P:P persze persze... hehe... Aztán kinyitom a szemem és mit látok?? Az én "világhíres" kiskutyám épp valami éktelen bűzben fetreng.
Ennyit az álmokról. Persze, lehet kísérletezni majd, mi érdekli őt, mi lesz az az elfoglaltság, ami majd mindkettőnknek beválik, de semmiképp nem akarnék abba a hibába esni, hogy én kitalálok valamit, amire aztán nem is alkalmas a kutya, csak mert jól hangzik, vagy jól néz ki. Egyelőre a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, aztán ki tudja... bármi lehet:) Mindenesetre egyszer majd ha eljutunk odáig és még mindig úgy látom, hogy érdeklődik a szag után, a nyom után, lehet kipróbáljuk majd a nyomkövetést. De ez még nagyon messze van, hiszen még csak ovis. Úgyhogy, vissza a földre és irány az óvoda:)
Ma újra voltunk az oviban, és egyszerűen fantasztikus volt. Az igaz, hogy hamar elkezdek minden iránt lelkesedni, de mióta először elmentünk, boldog boldogtalannak ezt mondom, hogy menjen ő is. Mert egyszerűen annyira élvezet látni, hogy a rosszcsont kölykök mennyire élvezik és milyen felszabadultak, hogy kész pozitív energia löket egész hétre:)
Megvettem életem első klikkerjét - aki nem tudná, annak gyorsan elmondom, ez egy kis dobozka, ami elfér a kézben és egy fémlapocska van benne, amit ha megnyomunk, klikkelő hangot ad ki. Ezt használja a kutyasuli a tanítás pozitív megerősítés céljára. Úgy működik, mint egy virtuális fényképezőgép, azt a pillanatot kvázi lefényképezzük, amikor a kuty épp olyat, vagy úgy csinált, amit jutalmazni, megerősíteni szeretnénk. klikk és falat... hááát... igen:):):). Bár szokni kell, néha - oké sokszor még lemaradok a pillanatról, mikor nyomni kéne, de nekem is új még és gyakorolni kell.
Munka, munka...iszonyú fárasztó tud lenni!!
És ezzel rögtön össze is függ a jutalomfalat. kész rémálom, hogy zacskóból kell előhalászni, nagyrészt ezért is van, hogy lemaradok a klikk pillanatról, mert közben-utána szenvedem ki a zsebemből a jutifalatot... ezért úgy döntöttem, nekem is kell egy jutalomfalat tartó. Igen ám, de milyen??? Rengeteg félét lehet kapni, de megmondom őszintén egyik sem volt az esetem, így kitaláltam, hogy csinálok egyet. Ahh, de hát hogyan? Egész este, tegnap ezzel szenvedtem, hogy a szabásmintát megcsináljam, míg úgy néz ki összejött. Bár még össze kell varrni, de még a végén lesz egy saját készítésű Barka jutalomfalat tartóm:P:P:P Na persze nyugtával dicsérjük a napot... ha kész, megmutatom:) Ezzel új lépcsőfok előtt állunk, mert immár én is tanulok és Barka is a klikkerrel. Még nem tudom, hogyan fog menni, de remélem, nem rontom el:) Haza érve az oviból a maradék virslivel kipróbáltuk, csak úgy nyomkodtam, és aztán falat... vicces és érdekes volt, ahogy pár ilyen után (na jó, jó pár után... :P) már ránézett a klikkerre, hogy: "nyomjad már meg, aztán ide azt a virslit!!" Hát valahogy így... mindig csak egy lépés... de olyankor nehéz, mikor látom a nagyokat a suliban, hogy milyen ügyesek, mert azt akarom, hogy az én kutyám is olyan legyen.
Leltározásra várva... lelet vagyok??
Leltározásra várva...2... megfáradt lelet:P
De remélem jó úton haladunk:):):) És tudjátok mit??? Ez nem csak arról szól, hogy én mit akarok... mert látom és érzékelem, hogy Barka is élvezi, és ez inkább róla szól, mint rólam, hogy nekem mi a jó.
A hét elején nagy kalandban volt részünk: meglátogattuk, Almát és Diót,
Barka szüleit és Krisztát. Nagy volt az izgalom, és titkon azt reméltem,
hogy majd megnézhetjük őket együtt. nem is lett volna ezzel baj, ha
Alma és Dió előző éjjel nem vadásztak volna bolhás sünire...:/ Így sajna
most elmaradt a közvetlen bemutatkozás, de bízunk benne, hogy
legközelebb már nem kell hívatlan vendégektől tartani, és odaengedhetem
hozzájuk Barkát. Kicsit meg volt illetődve, de végül csak meg engedte
magát simogatni Krisztának és az apukájának. Nagy élmény volt
visszamenni oda, ahol született, és örömmel töltött el, hogy a
szülőgazdiknak is tetszett élőben a kis fiacskájuk:):):)
Hát ennyi történt azt hiszem:) A mielőbbi viszontlátásig, élvezzétek a képeket és a videókat:)
Persze én nagyokos rögtön egy nehéz trükkel kezdtem, az un. szégyelld magad trükkel. Kis csiszolni való még van rajta, de nagyon cukker:) Tulajdonképpen a trükk maga abból áll, hogy egy jelre egy bizonyos mozdulatsort kell produkálnia. Mégpedig jelesen azt, hogy kicsit lehajtja a fejét és az egyik mancsával eltakarja a szemét, orrát, homlokát, kinek hogy alakul - mintegy szégyellve magát. Hát nekünk most úgy megy, hogy hol teljesen jól már, hol még csak integet, vagy gyorsan mesimizi az orrát... a lényeg, hogy ott is tartsa egy kicsit még... gyakorlunk gyakorlunk:) A másik trükk a meghajlás lesz, lassan de biztosan mehet majd ez is. És elkezdtük a formálásos tanulást is, ami ilyen hideg-meleg játék. Én kitalálok valamit, pl. hogy menjen oda a fotelhez, mindezt úgy elérve, hogy ő találja mit is akarok tőle tulajdonképp. Nem adok instrukciót, csak klikkerrel, mégpedig úgy, hogy ha jó felé indul, vagy néz, vagy pillant, máris klikk és kaja. Így felépítve a feladatot. Baromi egyszerűnek tűnik de nem az annyira... viszont arra készteti a kutyát, hogy gondolkodjon, mit is akarok, hogy csináljon. Lehet nem is fog egyszerre sikerülni, nem baj, legközelebb tovább lépünk:) Amúgy Oszkárral is (emlékeztek a mamám 1 hónappal idősebb uszkárja) elkezdtem már a klikkerezést:)
Az életünk nem sokat változott, csak annyit, hogy lett egy új lakótársunk, nevezetesen Topáz a fehér lánycica, hatalmas arany szemekkel. A Noé állatotthontól fogadtam örökbe. Természetesen ez sem egyszerű eset volt, mert eredetileg nem akartam cicát örökbefogadni. A mamám barátnője kért meg, hogy keressek neki egy fehér cicát, hát megtaláltam Őt, aztán frankón bele is szerettem, szinte első látásra és nem adtam. Barka imádja, talán túlságosan is, Szaffi átment a Sátán macskája üzemmódba, úgyhogy jól elvagyunk. Amúgy Szaffi szerencsére - ahhoz képest, hogy az elején baromira meg voltam rémülve, hogy kész kinyírja - nem bántja, csak puskaport durrogtat. reméljük egy idő után nagy barátnők lesznek. Még vissza van Topáznak az ivartalanítás, ami a jövő héten lesz majd valamikor, reméljük minden rendben lesz. Nagyon nem szeretem a műtéteket, nagyon izgulok, hogy ne legyen baj, de ez egy szükséges rossz, mert úgy vélem jobb így. 
Sajna az oviba nem jutottunk el olyan sokszor, mint szerettünk volna, és mivel már 7 hónapos, már ki is nőttük, de Kinga óvónéni megengedte, hogy ennek ellenére is járjunk még egy darabig. Persze aztán jöhet a suli, huhhh... különben már nagyon várom azt is, mert nagyon izgi lesz biztosan. 
Igen, igen, eltelt újabb két hét! centiben és kilóban ez annyit tesz, hogy jelenleg Barka 36,5 cm és 11 kg. És ég növésben van...legalábbis úgy tűnik, bár lassult a növekedés:)
Persze szeretném azt hinni, hogy megismeri Barkát és játszik vele, de sokkal valószínűbb, hogy csak elijeszteni akarja. Bár mindig összeszagolnak... ki tudja? a szarvasok is lehet szoktak játszani, nem??
Ennyit az álmokról. Persze, lehet kísérletezni majd, mi érdekli őt, mi lesz az az elfoglaltság, ami majd mindkettőnknek beválik, de semmiképp nem akarnék abba a hibába esni, hogy én kitalálok valamit, amire aztán nem is alkalmas a kutya, csak mert jól hangzik, vagy jól néz ki. Egyelőre a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, aztán ki tudja... bármi lehet:) Mindenesetre egyszer majd ha eljutunk odáig és még mindig úgy látom, hogy érdeklődik a szag után, a nyom után, lehet kipróbáljuk majd a nyomkövetést. De ez még nagyon messze van, hiszen még csak ovis. Úgyhogy, vissza a földre és irány az óvoda:)
Ma újra voltunk az oviban, és egyszerűen fantasztikus volt. Az igaz, hogy hamar elkezdek minden iránt lelkesedni, de mióta először elmentünk, boldog boldogtalannak ezt mondom, hogy menjen ő is. Mert egyszerűen annyira élvezet látni, hogy a rosszcsont kölykök mennyire élvezik és milyen felszabadultak, hogy kész pozitív energia löket egész hétre:) 
Megvettem életem első klikkerjét - aki nem tudná, annak gyorsan elmondom, ez egy kis dobozka, ami elfér a kézben és egy fémlapocska van benne, amit ha megnyomunk, klikkelő hangot ad ki. Ezt használja a kutyasuli a tanítás pozitív megerősítés céljára. Úgy működik, mint egy virtuális fényképezőgép, azt a pillanatot kvázi lefényképezzük, amikor a kuty épp olyat, vagy úgy csinált, amit jutalmazni, megerősíteni szeretnénk. klikk és falat... hááát... igen:):):). Bár szokni kell, néha - oké sokszor még lemaradok a pillanatról, mikor nyomni kéne, de nekem is új még és gyakorolni kell. 
