Üdv mindenkinek! Ezt a posztot Maximusnak, Mayának és Pongónak ajánlom...
(róluk is fog felkerülni kép)
Sok hét telt el, pontosabban majdnem három, mióta nem jelentkeztünk. Barka baba nő mint a bolondgomba, minden rendben van vele:)
Amiért így eltűntünk oka van, nagyon nehéz napokon vagyunk túl, ha egyáltalán lehet így mondani. Emlékeztek? A múltkori bejegyzésemben hogy örültem, milyen aranyos és rendes Maximus a Barkával? Sajnos ezeknek a vidám napoknak vége... Maximussal szörnyű dolog történt, egyik napról a másikra nagyon beteg lett és nem élte túl. Azt hiszem, talán megpróbáltunk mindent, de nem sikerült. Végig vele voltunk és csak az vigasztal némiképp minket, hogy nem fájt neki semmi és talán még kicsit jól is érezte magát mert végre hazaértünk vele és otthon lehetett.
Nem igazán tudjuk mi történt, mert annyira gyors volt, hogy az orvos sem tudott lépést tartani vele. Nem tudom szavakba önteni mennyire hiányzik, minden pillanatban azt várom, mikor kinyitom az ajtót, hogy ott vár, lefekszik elém az ágyhoz, vagy le kell vinnem sétálni. 8 éves volt márciusban.
Azért is szörnyű ez, mert önmagában is nagyon rossz lett volna ez így, de az elmúlt fél évben ő volt a harmadik kutyánk, akit így veszítettünk el. Februárban Mayát - igaz ő már 15 éves volt és szívbeteg, de már az is megviselt, holott számítottunk rá. Aztán májusban a nagymamám dalmatája - Pongó - halt meg ugyanígy egyik napról a másikra, és most Maximus.
Annak idején véletlenül került hozzánk, mert mi csak egy köztes állomás lettünk volna a négy hetes baba kutyának. Istenem, annyira édes volt. Az első éjjel belekakilt anyukám papucsába:P Annyira kicsi volt, hogy pár hétig mindenhova magunkkal kellett vinnünk. Aztán amikor először ugatott már majdnem három hónapos volt, addig azt hittük soha nem lesz hangja - nem úgy mint Barkának:P És aztán szépen felcseperedett egy szép nagy németjuhász lett belőle. Nagyon szertereméltó volt, csak azt akarta, hogy velünk lehessen mindig. Azt sem bánta, hogy a vidéki élet után, mikor mindannyian feljöttünk Pestre, neki is jönnie kell, a lényeg, hogy velünk legyen. De csak nyolc év adatott meg nekünk együtt, mégis boldog vagyok, hogy ő a mi kutyánk volt, mert nagyon sok örömet és boldogságot hozott az életünkbe:)
Most már a barátjával, Pongóval van és a Maya trenírozza őket:) Gondolom most is ő a főnök, mint mindig:):):)
Immáron Barka és Szaffi maradtak... (na meg Oszkár és Mimi) Ők annyi szeretetet adnak, ha nem lennének... Lehet, hogy más nem így vélekedik, mondván, ohh "csak" állatok, kutyák, de nekünk, ők nem csak azok, hanem a családunk teljes értékű tagjai, akár közhely, akár nem. Ők a gyerekeink, a testvérük, a barátunk, akik önzetlenül mindig szeretnek minket, bármit teszünk. Ha kiabálunk, ha mérgesek vagyunk, ha hisztizünk, nem sértődnek meg,m nem haragszanak, nem bosszulkodnak... - na jó Szaffi igen, simán bosszút áll:P:P:P-csak vannak és szeretnek. Kell ennél több?? Úgyhogy ne haragudjatok, ha kicsit szentimentális lett ez a rész, de így éreztem jól...:)
Barka viszont 20-án lesz 4 hónapos!!!! Előre is boldog szülinapot, Baba!!:):):)Úgy nő, mint akit húznak, 7,5 kg volt múlt héten szombaton., A baj az, hogy lassan már nem tudom ráültetni a Frasnapf-ban a mérlegre, mert a kis feneke lelóg róla:P
Egyre ügyesebb amúgy. És a szobatisztasággal is kezdünk helyrejönni, csak amikor mi nem vesszük észre a jeleket, akkor történik baleset, mint pl. tegnap este is, a vadiúj gyönyörű drapp tulipános szőnyegemre csorgott az áldás....pffff
Újra voltunk lóversenyen, látnotok kéne Barkát olyankor, teljes áhítata lovakkal szemben. Komolyan kész vagyok tőle... de a Margit - szigeten a vadasparkban lévő őzek is rettenetesen tettszenek neki. Csak ül, mereven, mozdulatlanul és bámulja teljes átéléssel a lovakat és az őzikéket.
Lett egy csacsi barátunk is a lovin. Már a múltkor is nagyon bejöttek egymásnak, de most a kiscsacsi követett minket, amerre mentünk, összeszagoltak a nózijukkal, nagyon cukik voltak!
Lassan - nagyon lassan - de biztosan az egyedüllét is menni fog... reméljük!!
Ohh és fürödtünk! Barka nagyon meglepődött, csak ült a kádban és nézett, nem értette sehogyan sem, mi történt, mitől lett vizes, és mi az amivel bekenjük...de ügyes volt, tűrte...
Jelenleg itt alszik az asztalom alatt édesdeden:P
ui: Barkát beneveztem egy versenyre, ahol 40 kg. kaja a nyeremény:P itt szavazhattok rá, illetve lájkolhatjátok... http://www.facebook.com/photo.php?pid=991683&l=a45934ff5e&id=100000293866075 kérlek benneteket tegyétek meg, előbb magát az oldalt kell, majd Barka képét is lehet:)
köszönettel és csóközön, Barka&mimi:)
