Nem, nem tűntünk el, csak kissé lelassultunk és ellustultunk, már ami engem illet... Barka ugyanolyan fitt és vidám, mint volt. Üdvözletét küldi mindenkinek!
Igen, tudom, tudom, baromi rég nem jelentkeztünk, de igazából olyan sok minden nem is történt, vagy ha igen akkor is úgy tűnt, hogy a napok csak szaladnak, és hipp-hopp nyár lett, aztán annak is vége már.
De azért közben, történt egy-két izgalmas dolog. Először is Barka betöltötte a 2 évét. április 20-án. Méretre nem változott, néha a súlya ingadozik, de nem nagyon. Jelenleg, 46 cm. és olyan 13-14 kg. között van. nem mértem nyár óta, de valahol ott lehet ;) Ami a hasát illeti nagyon kell vigyáznom, mert szó szerint mindenevő. Sikerült is megtapasztalnunk sajnos. Még az ősszel (tavaly...huhhh) kicsit soványabb volt a kelleténél, meg is kérdezte egy idősebb nő séta közben, hogy adok-e neki enni...
NEM Basszus, éheztetem!!! Áááá... szóval akkor úgy gondoltuk egy kicsit több kaját kapjon, de valahogy nem jöttek a kilók, ill. egy két kg-ról lett volna szó, mert 11 kg. volt tavaly szeptemberben. DE őkelmét nem nagyon kellett félteni, mert egy szép októberi napon, amikor a nagymamám túrós rétest sütött, úgy gondolta, ő majd megoldja ezt a kemény helyzetet, nem kellünk mi ehhez. Szóval berámolta magába a két tányér túrós rétest, és kész, részéról probléma megoldva. Jah azt mondanom sem kell, hogy utána semmi baja nem volt, de tényleg semmi... és a súly problémák is megoldódtak ;)
Aztán volt egy súlyosabb eset is, Puppikával (Plútóval) egyetértésben lepakolták a konyha pultról az én gyógyszeremet és sikeresen elfogyasztották... nna rohanás a dokihoz, közben tiszta pánikban voltam, mert közben én dolgoztam, és csak telefonon tartottam a kapcsolatot anyukámékkal. Kaptak mind a ketten hánytatót, Puppinál eredményes is volt rögtön, de a doki szerint Barkának vasgyomra van, és ami oda bemegy az nem jön ki!! Kapott még egy szurit, végül dupla annyi hánytató lett sikeres, mint egy németjuhász adag. De kijöttek a pirulák, mi meg fellélegezhettünk. Na itt mondtam azt, hogy ELÉG, én ezt nem bírom így. Ez az állandó falánkság idegőrlő. Irány a suli!
Igen, újra az iskola. Az alapfok után mindenképpen szerettem volna újra menni, és tovább lépni a középfokra, de egy csomó minden közbe jött, pénz hiány, munkahely váltás - igen, a múzeumnak annyi, és már Barka sem munkába járó kutya, de csak csendben mondom, hogy nem adtam még fel, és már puhítom a mostani munkatársakat, szóval van remény a visszatérésre, már ami Barka munkába járását illeti, de ez most merőben más meló, mint a múzeum volt. Ott lényegében magunkban voltunk, távol a látogatóktól, csak a munkatársakkal, ami nagyszerű volt, és mindig hálás leszek, hogy belementek abba,hogy Barka szinte ott nőjön fel. De én eljöttem, más munkám lett, így mindkettőnknek alkalmazkodnunk kellett az új helyzethez. Egy kicsit mindketten újból felnőttebbek lettünk - sajnos, nem sajnos. Eleinte nagyon nehéz volt, talán nekem jobban, mint neki. DE igazán egy hős, mert nagyszerűen vette az akadályokat! Nagyon rossz volt nézni ahogy reggelente ő is elkezdett készülődni, hogy akkor ő is jön, ahogy addig minden reggel, és most nem jöhetett. De végül is megszoktuk ezt is. És hát lehet ez sem tart örökké, mármint hogy nem jöhet velem, én azért reménykedem benne, hogy majd végül újra együtt járhatunk. :)
Na de vissza a sulihoz. Április végére megérett az elhatározás, hogy kész-passz nincs mese, megyünk! És újra ott találtuk magunkat a Népszigeten egy új csoportban, arra várva, hogy kezdődjön az első középfokos óra. És ami a legnagyszerűbb az egészben, hogy ugyanazt az oktatót - Juditot - kaptuk, mint az alapfokon, éééés, Kinga volt az egyik segéd oktató, aminek nem csak én örültem nagyon de Braka is. Látni kellett volna azt az örömet, amikor meglátta!! :D
Szóval újra a suliban találtuk magunkat, és meg kell mondja, sokkal jobb lett, mint vártam. A csoportunk a véletlen, nem véletlen folytán olyan gazdikból állt össze, akikkel mármár baráti lett a kapcsolatunk, azóta is találkozunk és megalapítottuk a Kis köcsögök boldog gazdijai klubbot :P
Valahogy az alapfokon még görcsösen akartam, hogy minden frankó legyen, minden klappoljon, és tökéleteset akartam. És ezért én is és Barka is befeszültünk, most már így távolból látom ezt. A középfokon sokkal lazább voltam, és sokkal jobban is éreztem magam, pedig azt hittem az alapfoknál jobb nem lehet. HAHÁÁ dehogynem!! Nagyszerű móka volt. Tényleg.
És rájöttem valamire, Barka munkamániás :) Egyszerűen lehetetlen ellenállni neki, annyira látszik rajta, hogy ő imád "dolgozni". Szinte remeg, ahogy várja, hogy megmondjam, mit szeretnék tőle. Nagyon nagyon édes! És olyan ÜGYES, hogy csak na! Nem is hittem volna. Na jó, persze, eddig is totál elfogult voltam vele kapcsolatban, de teljesen levett a lábamról, ahogy láttam ezt a nagy együttműködési hajlamot. A vizsgán a bíró szerint, példaértékű volt a munkához való hozzáállása! jaj, hát erre mit mondjak?? AZ ÉN KUTYÁM!! :D <3
Persze azért a bohóckodás ugyanúgy megmaradt, mint régebben, és az is, hogy hajlamos türelmetlenkedni. És kicsit elnagyoltan megcsinálni a feladatot...de üsse kő...majd kijavítjuk!
Az első órán rögtön...khmm, kicsit gáz volt, totál nem figyelt, csak arra, hogy végre újra a pályán vagyunk, és kaja van nálam, nna ennyi volt. De aztán nagyon jól felvette a ritmust és végül eszméletlen jót vizsgáztunk. 95 PONT!!!! El sem akartam hinni!!!
Ez most ügyességi ágazat volt, rögtön a 2-es fokozaton. A bejelentkezés után, alapállás, jött az "A" palánk, majd a kúszó (ez olyan kihúzhatós hernyó, amiben át kell bújni, szaladni) - eleinte rá sem akart nézni, iszonyatosan be volt tojva tőle, de pár alkalom gyakorolás és pót gyakorlás után már teljes hosszban és oda vissza is végigment.) szóval ezzel sem volt gond. Aztán jött az ültetés, fektetés, csak kézjelre, 5m távolságból... hú, nna ez már keményebb volt, főleg a távolság növelése, mert Barka olyan türelmetlen néha, hogy nehéz volt rávennem, hogy csak a kezemet figyelje. Ez is szépen ment, bár mielőtt felálltunk volna a feladathoz, elindult a bója felé... de rászóltam, és gond nélkül észbe kapott. Utána a bója jött, ez egy olyan bója, mint az útépítésekkor szokott lenni, 8m-re leteszik, és a kutyának oda kell hozzá szaladni, megkerülni, és lefeküdni mellette, majd hívásra visszajönni, és alapállásba állni/ülni. Hűű Barka kedvenc feladata volt!! Nagyszerűen ment mindig, a vizsgán kicsit ívben ment a bójához, mert a bíró úgy állt, hogy muszáj volt megnézni mit csinál, de végül is nem volt gond, szépen megcsinálta. Ami a legneccesebb volt, az a behívás, megállítás. Kutyát fektetve ott kell hagyni 25m-re, majd behívni, és egy kijelölt szakaszon, megállítani, és lefektetni.
A gond az volt mindig, hogy Barka baromi gyors, és ha elindult képtelen voltam időben megállítani, nem hogy lefektetni. Szóval végül, sok kétségbeesett próbálkozás után, azt találtam ki, hogy csak mutatom a behívást neki, halkan szólok, és mutatom, hogy lassan jöjjön... ez egy kis csalás ugyan, de így nem volt gond, ügetett lassan, és időben meg lehetett állítani és lefektetni. Ezért kaptuk a pontlevonást, mert bizonytalannak tűntünk ebben a feladatban. JÓHOGY! örültem, hogy megvolt. De jó volt így, mert így nagyjából biztos lehettem benne, hogy meglesz.
De ami a legaranyosabb volt Barkától. hogy én eszméletlenül izgultam. Kinga meg is mondta, ha 90pont alatt vizsgázunk, az az én hibám lesz... Pffff kedves mi?? Jó kis ösztönzés :P Na de igaza volt teljesen! Ráadásul a Dunai árvíz miatt a Népszigetet le is zárták, és nekünk idegen pályán kellett vizsgázni. Szóval para volt ezerrel. De Barka annyira cuki volt, ahogy lekezdett engem oldani, ott bohóckodott és ugrált - persze ez gáz a vizsga közben, főleg, hogy póráz nélkül zajlik a vizsga - végül ez vett rá, hogy összeszedjem magam és végül végigcsináljuk a vizsgát. Érdekes, mert én nem vagyok amúgy egy izgulós fajta, de ez kész, kikészített. pedig nagyszerű élmény volt. Elméletileg van videónk is róla, de még nem kaptuk meg, szóval ha lesz, felteszem.
Úgyhogy jelentem, immár a középfokon is túl vagyunk, és most készülünk a nagyok klubbos életébe belépni. rengeteg olyan foglalkozás van, ami érdekel minket, majd meglátjuk mi fog ebből összejönni. Be fogok számolni róla, hogy végül mi lett.
A nyár amúgy barkának nagyon jól telt, főleg, hogy anyukámékkal hazament a Balatonra így minden nap hódolhatott kedvenc időtöltésének, a fürdésnek.
Nekem annyira nem, mert egyedül voltam, és nagyon hiányzott. De sokat voltam szabadságon nyáron, így sokat voltunk együtt is.
Emlékeztek még, hogy Barka félt a gyerekektől?? Nna ebben is nagy erőlelépést mutathatunk fel. A nyáron anyukám a barátnőm két kisfiára vigyázott és akarva akaratlanul egy csomót voltak nálunk, így Barkának meg kellett barátkozni velük. ÉÉS SIKERÜLT! Ráadásul nem csak velük, hanem Hajni gyerekeivel is... szóval, HALADUUUNK...Velük már teljesen feloldódott, és idegen gyerekekkel szemben is sokkal nyugodtabb, és kezdeményezőbb, már nem ugrik meg minden egyes mozdulatukra, nem ugatgat folyton, és nem cikázik körülöttük. Szerintem ez siker! Igaz, hogy ismeretlen gyerekekkel kell még pár perc mire feloldódik, de nincs gond, és már séta közben is engedi, hogy a kiskölykök megsimogassák, persze nem mindig, de sokkal jobb, mint volt.
Hát igazából ennyi, Puppikával örök egyetértésben vannak, rosszaságban főként. Topázt még mindig nagyon szereti megkergetni, persze ennek annyira (na jó semennyire) nem örülök neki. A falánkság is megmaradt, de már ha ott vagyok, le tudom tiltani, és ez így egész jól működik, de résen kell lennem, mert egy pillanat és bár a bendőben is a cucc :P Szaffi és Topáz állóháborúban vannak még mindig, bár a felek egy lépést közelítettek egymás felé. Úgyhogy a remény hal meg utoljára ;) Én még mindig remélem, hogy egyszer bírni fogják egymást,. Bár már az is nagy eredmény, hogy nincs állandóan hörgésmorgsfújás... Bár Topáz néha bunkó a Szaffival, mert lesből támad, nna olyankor Szaffi újból Sátán macskája lesz. Bár én megértem, mert szerintem szemétség Topáztól, de ő meg még olyan fiatal, hogy mindegy mivel csak játszani lehessen.
Mondjuk a nagy meleg kifogott rajta is, volt egy kis nyugalom e miatt.
De most, újult erővel kelt életre :P
Oszkár is köszöni jól van, amikor találkozik a három kutya, na az nem egyszerű, mert rohangászás, csaholás, morgás, birkózás, kő kövön nem maradás a vége. De hát ők így érzik jól magukat, akkor meg?? Mi mást akarhatnék azon kívül, hogy boldogok legyenek???
Ugye??
Hát most ennyi, de folyt.köv. ÍGÉREM!.
Újra eltelt majd egy év, nézzétek el nekünk. Az éltünk lassan csordogál, sok minden nem nagyon történt, de Barka baba már nem igazán baba többé. Bár az igazat megvallva, szeretek még mindig így gondolni rám, és ahogy elnézegetem a régi baba képeit mindig meghatódom.
Kicsit leültünk mostanában, de azt hiszem, kellett egy kis szusszanás. Tavasszal belevágtunk az Ügyességi 5 szintű vizsgába, amit sikeresen elbuktunk. Vagyis inkább én, mivel nagyon nem jól mértem fel a dolgokat. Azt hittem, ha kicsit lefárasztom vizsga előtt, jobban rám figyel, és nem pörög annyira. Hát ezt rendesen benéztem, de a tanulságot levontam. Fáradt kutyával nem jó vizsgázni. Amúgy Barkának nem volt rossz élmény, szerintem még élvezte is, csak épp sokkal szétszórtabb volt az átlagnál. Nem nagyon érdekelte, hogy épp mit csinálunk, sokkal érdekesebbnek tűntek a pályán kívüli dolgok. Szóval visszavágózunk, remélem most tavasszal sikerülni fog. Bár ha nem, akkor sem történik semmi,. nem fog összedőlni a világ.
Igaz, hogy a vizsgánk most nem sikerült, de a lustálkodásban világbajnokok lettünk! A nyár végeredményben úgy telt, hogy Barka baba Puppikával és a cicákkal végig nyaralta az egész nyarat. Fürödtek a Balatonban és henyéltek. Én meg itt árválkodtam egymagam munkába ölve bánatomat. Csak viccelek, mert szerencsére úgy egy hónapot én is ugyanúgy henyéléssel töltöttem, mint ők. De azért nagyon hiányoznak olyankor, mikor nincsenek velem. Bár ha belegondolok, hogy mi a jobb, ha otthon Balcsizhatnak vagy itt kell rám naphosszat várni, mire hazaérek délután, szerintem egyértelmű...
Most, hogy jön a karácsony, újra szabadság van, Baraka a többiekkel már otthon várja a Jézuskát, ami ha jó kiskutya volt, meg is fog érkezni. Bár ha nagyon őszinték akarunk lenni, mostanában elkövetett az Úrfi pár rosszaságot is. Rájött, hogy egy valamirevaló vadászkutyának igenis vadászkutyaszagot kell magából árasztania. Nos, hát ezt csak úgy lehetett prezentálni, ha keres egy jó nagy adag kakit a parkban és új istenesen belehempereg. Hát, ne tudjátok meg! Azt hittem, elájulok, és nem a méregtől, hanem A SZAGTÓL!! Még most is megborzongok... Persze nem tartott sokáig eme öröme, hiszen, amint hazaértünk, fürdés, samponozás, fürdés, balzsamozás, szagtalanítás következett. Valószínűleg túl jó munkát végeztem, mert alig telt el EGY nap, újra megtette! De most jobban figyelt, mibe hetreng, mert olyan kakát választott, aminek nem jön ki csak úgy egyszerűen a szaga egy kis sampontól. Szóval a buké megmaradt még napokig, azt hiszem, végre elégedett lehetett magával. Viszont szép selymes lett a szőre. Ugye, minden rosszban van valami jó is... hát, nem tudom... ebben az esetben, mi számít jónak. Egyben reménykedek csak, hogy mostantól nem lesz általános az eset és csak kisebb megbotlás volt ez a két kilengés. Nem akarok belegondolni, hogy mi lesz, ha rájött, hogy ez milyen csudajó móka.
