Hálló, a Barka híradó jelentkezik...vétel, vétel...:P
Igen, igen, eltelt újabb két hét! centiben és kilóban ez annyit tesz, hogy jelenleg Barka 36,5 cm és 11 kg. És ég növésben van...legalábbis úgy tűnik, bár lassult a növekedés:)
Fürdés után, édes az álom:)
A hegyes fogacskák már a múltéi, de helyettük immár szép, erős, nagy fogakkal büszkélkedhet a kutyagyerek. Bár ami azt illeti, lassan már nem is annyira gyerek, mint, amennyire azt én szeretném. Szépen, észrevétlen, átcsúszik a nagykutyaságba és felnő. De hát ez így megy, nem??? Amikor egészen baba volt, azt gondoltam, hogy állandóan fényképezem, és milyen ciki, hogy a telefonomban szinte csak róla van kép. De rá kellett jönnöm, hogy ez a sok kép sem elég, hiszen olyan hamar megnőtt, hogy nem győzöm visszanézni, milyen is volt. Úgyhogy akinek kölyök kutyája van, ne legyen rest és ne érezze gáznak, tessék lépten-nyomon fényképezni, mert napról-napra változnak, nőnek:)
A nyerő darab!! Na, ugye, milyen...áááá...:)
Vettünk kabátot ... igen, tudom, ne is mondjátok. Ha valaha valaki azt mondja, kabátot veszek a kutyámnak, körberöhögöm... de megtörtént! De mentségemre legyen mondva, mivel szinte minden nap jön velem a múzeumba, senki nem akarna egy ázott kutyát szagolgatni álló nap, egy esős reggel után... úgyhogy úgy határoztunk, be kell szerezni egy kabátot. Végül megtaláltuk a tökéletes, vagány, túradzsekit:P:P:P Hát, kész vagyok tőle...:):):) Eszméletlen édes!!
Kabát próba, nem jött be... hehe..szegény:)
Hol vagytok, szarvasok???
Hát, megjöttetek?
Ahogy jött a hideg, azt gondoltam, nem lesz kedve annyit rohangálni, sétálni...nnna ezt megszívtam, mert ő kifejezetten kedveli ezt az időjárást, elvégre angol lenne, vagy mi fene, nem?? Szóval maradtak a délutáni bő egy órás sétáink a Margit szigeten, én fagyoskodom, ő meg frankón elvan. Hol a szarvasokkal, hol mókuska hajkurászásával, hol egy-egy kutyával, vagy épp többel:P A szarvasokkal nagyon édes, és van egy szarvas, aki mindig odajön, ha mi is ott vagyunk.
Persze szeretném azt hinni, hogy megismeri Barkát és játszik vele, de sokkal valószínűbb, hogy csak elijeszteni akarja. Bár mindig összeszagolnak... ki tudja? a szarvasok is lehet szoktak játszani, nem??
Vicces, mert most kezd rájönni, hogy mire való az orra, akármi lehet, a játék kellős közepén lehetünk, mindegy, ha jön egy szag, Barkának mennie kell utána. Lesz majd egy videó, amiben ezt láthatjátok. Egy mókus után szalad, de szerencsére a mókuci időben észbe kapott, így visszamenekült a fára. Barka meg utána, de szem elől tévesztette. Így hát lenyomta az orrát a földre és követte ... élvezet volt látni, ahogy egyre kisebb köröket róva, rájött, hogy melyik fára futott fel a mókus. Ilyenkor persze dagad az ember melle a büszkeségtől, hogy biza ezt csak az ő kutyája képes véghezvinni, és már látom is a lelki szemeim előtt, hogy világhíres keresőkutya, mentőkutya, és még drogkereső is lesz:P:P:P:P persze persze... hehe... Aztán kinyitom a szemem és mit látok?? Az én "világhíres" kiskutyám épp valami éktelen bűzben fetreng.
Ennyit az álmokról. Persze, lehet kísérletezni majd, mi érdekli őt, mi lesz az az elfoglaltság, ami majd mindkettőnknek beválik, de semmiképp nem akarnék abba a hibába esni, hogy én kitalálok valamit, amire aztán nem is alkalmas a kutya, csak mert jól hangzik, vagy jól néz ki. Egyelőre a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, aztán ki tudja... bármi lehet:) Mindenesetre egyszer majd ha eljutunk odáig és még mindig úgy látom, hogy érdeklődik a szag után, a nyom után, lehet kipróbáljuk majd a nyomkövetést. De ez még nagyon messze van, hiszen még csak ovis. Úgyhogy, vissza a földre és irány az óvoda:)
Ma újra voltunk az oviban, és egyszerűen fantasztikus volt. Az igaz, hogy hamar elkezdek minden iránt lelkesedni, de mióta először elmentünk, boldog boldogtalannak ezt mondom, hogy menjen ő is. Mert egyszerűen annyira élvezet látni, hogy a rosszcsont kölykök mennyire élvezik és milyen felszabadultak, hogy kész pozitív energia löket egész hétre:)
Megvettem életem első klikkerjét - aki nem tudná, annak gyorsan elmondom, ez egy kis dobozka, ami elfér a kézben és egy fémlapocska van benne, amit ha megnyomunk, klikkelő hangot ad ki. Ezt használja a kutyasuli a tanítás pozitív megerősítés céljára. Úgy működik, mint egy virtuális fényképezőgép, azt a pillanatot kvázi lefényképezzük, amikor a kuty épp olyat, vagy úgy csinált, amit jutalmazni, megerősíteni szeretnénk. klikk és falat... hááát... igen:):):). Bár szokni kell, néha - oké sokszor még lemaradok a pillanatról, mikor nyomni kéne, de nekem is új még és gyakorolni kell.
Munka, munka...iszonyú fárasztó tud lenni!!
És ezzel rögtön össze is függ a jutalomfalat. kész rémálom, hogy zacskóból kell előhalászni, nagyrészt ezért is van, hogy lemaradok a klikk pillanatról, mert közben-utána szenvedem ki a zsebemből a jutifalatot... ezért úgy döntöttem, nekem is kell egy jutalomfalat tartó. Igen ám, de milyen??? Rengeteg félét lehet kapni, de megmondom őszintén egyik sem volt az esetem, így kitaláltam, hogy csinálok egyet. Ahh, de hát hogyan? Egész este, tegnap ezzel szenvedtem, hogy a szabásmintát megcsináljam, míg úgy néz ki összejött. Bár még össze kell varrni, de még a végén lesz egy saját készítésű Barka jutalomfalat tartóm:P:P:P Na persze nyugtával dicsérjük a napot... ha kész, megmutatom:) Ezzel új lépcsőfok előtt állunk, mert immár én is tanulok és Barka is a klikkerrel. Még nem tudom, hogyan fog menni, de remélem, nem rontom el:) Haza érve az oviból a maradék virslivel kipróbáltuk, csak úgy nyomkodtam, és aztán falat... vicces és érdekes volt, ahogy pár ilyen után (na jó, jó pár után... :P) már ránézett a klikkerre, hogy: "nyomjad már meg, aztán ide azt a virslit!!" Hát valahogy így... mindig csak egy lépés... de olyankor nehéz, mikor látom a nagyokat a suliban, hogy milyen ügyesek, mert azt akarom, hogy az én kutyám is olyan legyen.
Leltározásra várva... lelet vagyok??
Leltározásra várva...2... megfáradt lelet:P
De remélem jó úton haladunk:):):) És tudjátok mit??? Ez nem csak arról szól, hogy én mit akarok... mert látom és érzékelem, hogy Barka is élvezi, és ez inkább róla szól, mint rólam, hogy nekem mi a jó.
A hét elején nagy kalandban volt részünk: meglátogattuk, Almát és Diót,
Barka szüleit és Krisztát. Nagy volt az izgalom, és titkon azt reméltem,
hogy majd megnézhetjük őket együtt. nem is lett volna ezzel baj, ha
Alma és Dió előző éjjel nem vadásztak volna bolhás sünire...:/ Így sajna
most elmaradt a közvetlen bemutatkozás, de bízunk benne, hogy
legközelebb már nem kell hívatlan vendégektől tartani, és odaengedhetem
hozzájuk Barkát. Kicsit meg volt illetődve, de végül csak meg engedte
magát simogatni Krisztának és az apukájának. Nagy élmény volt
visszamenni oda, ahol született, és örömmel töltött el, hogy a
szülőgazdiknak is tetszett élőben a kis fiacskájuk:):):)
Hát ennyi történt azt hiszem:) A mielőbbi viszontlátásig, élvezzétek a képeket és a videókat:)
Igen, igen, eltelt újabb két hét! centiben és kilóban ez annyit tesz, hogy jelenleg Barka 36,5 cm és 11 kg. És ég növésben van...legalábbis úgy tűnik, bár lassult a növekedés:)
Persze szeretném azt hinni, hogy megismeri Barkát és játszik vele, de sokkal valószínűbb, hogy csak elijeszteni akarja. Bár mindig összeszagolnak... ki tudja? a szarvasok is lehet szoktak játszani, nem??
Ennyit az álmokról. Persze, lehet kísérletezni majd, mi érdekli őt, mi lesz az az elfoglaltság, ami majd mindkettőnknek beválik, de semmiképp nem akarnék abba a hibába esni, hogy én kitalálok valamit, amire aztán nem is alkalmas a kutya, csak mert jól hangzik, vagy jól néz ki. Egyelőre a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, aztán ki tudja... bármi lehet:) Mindenesetre egyszer majd ha eljutunk odáig és még mindig úgy látom, hogy érdeklődik a szag után, a nyom után, lehet kipróbáljuk majd a nyomkövetést. De ez még nagyon messze van, hiszen még csak ovis. Úgyhogy, vissza a földre és irány az óvoda:)
Ma újra voltunk az oviban, és egyszerűen fantasztikus volt. Az igaz, hogy hamar elkezdek minden iránt lelkesedni, de mióta először elmentünk, boldog boldogtalannak ezt mondom, hogy menjen ő is. Mert egyszerűen annyira élvezet látni, hogy a rosszcsont kölykök mennyire élvezik és milyen felszabadultak, hogy kész pozitív energia löket egész hétre:) 
Megvettem életem első klikkerjét - aki nem tudná, annak gyorsan elmondom, ez egy kis dobozka, ami elfér a kézben és egy fémlapocska van benne, amit ha megnyomunk, klikkelő hangot ad ki. Ezt használja a kutyasuli a tanítás pozitív megerősítés céljára. Úgy működik, mint egy virtuális fényképezőgép, azt a pillanatot kvázi lefényképezzük, amikor a kuty épp olyat, vagy úgy csinált, amit jutalmazni, megerősíteni szeretnénk. klikk és falat... hááát... igen:):):). Bár szokni kell, néha - oké sokszor még lemaradok a pillanatról, mikor nyomni kéne, de nekem is új még és gyakorolni kell. 
