Barka: április 2012

12.hónap

Igen, eljött ez a pillanat is... komolyan alig hihető, hogy a múltkor még olyan kicsi babakutya immár egy egy éves kamasz lett. Túl vagyunk nagyon sok mindenen, sok boldogságon és néhány keserű fájdalmas eseményen is. ÉS azt kell mondanom, hogy ha eddig nem is hittem volna a Sors, vagy egy felsőbb hatalom kezeiben, vagy a nem létező véletlen hatalmasságában már nem mondhatnám, hogy nem létezik semmi ilyesmi, és már tudom, hogy Barka nekünk született. Főleg, hogy eredetileg őt már lefoglalták és visszaléptek, sőt a mamája gazdija is gondolkodott rajta, hogy megtartja...aztán jöttünk mi:) Igazából abban a pillanatban tudtam, ahogy megláttam az első képet róla. Csak akkor valahogy még nem kristályosodott ki, de legbelül ez a bizonyosság ott volt, még akkor is, amikor dilemma előtt álltunk, hogy mitévők legyünk. hozzuk, ne hozzuk. Egy percig nem volt kétséges, hogy Ő jön velünk haza.

Meg kell mondanom, egyáltalán nem ismertem előtte a spánieleket, és szégyen, nem szégyen nem is nagyon izgatott a fajta. Mégis soha egy pillanatra sem okozott csalódást, SŐT. Iszonyatosan nagy bohóc, és mindig jó kedve van, persze nem rest kihasználni a csini kis pofiját, ha valamit akar, de próbálunk erősek maradni és a szabályokat, amiket lefektettünk betartani, na persze ez több kevesebb sikerrel megy. Persze az egyedülléttel még mindig akadnak gondok, de azért fejlődő tendenciát mutatunk ezen a téren is.

Hosszú lenne belekezdeni is, hogy mi minden történt velünk ez alatt kicsit több mint 10 hónap alatt, mióta ő velünk van.

Rengeteg helyen jártunk, sok mindent megismertünk, és én is egészen máshogy látom a kutyákat, mint eddig. Sokkal tudatosabb lettem és próbálok úgy viszonyulni mindenhez, ami Barkával, és ami úgy általában a kutyákkal kapcsolatos. Én magam is sokat változtam, és szerintem ez így jó.

Hogy milyen kutya is lett a babából?

Nos: 46 cm magas, 14.9 kg világos arany színű, vidám, kicsit néha szétszórt, a kutyákat egyenesen imádó, az emberekkel kissé tartózkodó, kíváncsi, jó tanuló;) kissé kotnyeles, minden lében kanál, cicákat szeretetből kergető, Oszkárral a legjobb barátságban lévő, munkába járó - még mindig, igen - mindenkit elbűvölő jó értelemben vett rosszaság. Nekünk egy főnyeremény. Álmodni sem tudnék jobb kutyát, és nem is akarnék. És azt hiszem itt ildomos megköszönni, Tardi Krisztának (Barka szülőanyjának), hogy végül minket választott. És az anyukámnak, hogy nem ellenkezett, mikor derült égből közöltük a tesómmal, hogy márpedig Barka jön, sőt talán már akkor is örült neki, hiszen tuti nem engedte volna különben ;) És a munkatársaimnak is köszi, hogy elnézik, hogy velem boldogítja a napjainkat, elsősorban Nikinek és Kingának, akinek aztán a suliba járást és a tükör módszeres kutyalétbe való bepillantást is köszönhetjük. Az ovi volt eddigi kutyás létem legjobb időszaka:) Nagyon sok szerencsés és boldog pillanaton vagyunk túl. és remélem, hogy ez még sokkal, de sokkal több is lesz majd.

Szóval, itt tartunk :D Nem győzök elég hálás lenni, hogy Barka a miénk. Boldog szülinapot, baba :D:D:D