
Hát, igen, eltelt egy újabb hét! El sem hinné az ember, nem??A héten nyaraltunk, illetve itthon voltunk Bogláron, amit annak ellenére, hogy esett végig és mi nem örültünk neki, Barka hihetetlenül jól érezte magát. Ami a legjobb volt ebben, hogy Oszkár is itt volt. Most már olyanok, mintha testvérek lennének, Oszkár nagyon édes, mindig várja Barkát, és amikor megérkezünk, onnantól kezdve elszabadul minden. Kő kövön nem marad, a kertben csata utáni csendéletek lesznek, és a két kutya egymerő kosz...:P


Egy darabig élvezet nézni, hallgatni őket, aztán már a vinnyogás, az ugatás, a nyöszörgés, a morgás és úgy általában a hangok kezdenek az ember idegeire menni...:) Végül általában nekünk kell véget vetni a játéknak, mert ők aztán kifulladásig is képesek űzni egymást. Amúgy nagyon aranyosak, csak szegény mamának, néha már égnek áll tőlük a haja :/



Vasárnap keresztelőn voltunk, háát... Barka annyira nem élvezte a templomot, így végül ő és szegény anyukám kint vártak, de az utána lévő ebéd annál jobban tetszett neki, Zalán (az unokaöcsém) főleg, valahogy nagyon megtalálták a hangot és egymást:):):)

Ja, igen, újból méretkeztünk, 6,5 kg. az úrficska:) Hát tanulásban azt hiszem ez a hét Barkának is szabadság volt, ugyanis, általában a nap legnagyobb részében Oszkárral volt, és kettejüket elég macera korában tartani, mint azt majd látni is fogjátok:D
Szóval a héten nem dicsekedhetünk semmi eget rengető tudománnyal, sokkal inkább rengeteg játékkal és még több alvással. Amúgy most is kinyúlva alszik az ágyikóban:)

Jaj, Maximust egész egyszerűen annyira szereti, hogy néha már sokk... nekünk és neki is, bár Maximus dicséretére legyen mondva nagyon rendesen viselkedik, ma reggel például Barka bebújt Maximus mellé az ágy alá és úgy volt ott, mint aki nincs is...csak nehogy valaki kiparancsolja onnan::):):)

A Balaton is rendkívül érdekesnek bizonyult, az a nagy víz!!! És olyan érdekes dolgokat hoz partra a hullám, hogy csak na! Nem győz ki be rohangálni a kövek között, hogy kihurcolja a zsákmányt:):):) Aztán a végén csupa iszap, víz és homok... mégis a hattyúk és a kacsák valami nagyon furcsa lények lehetnek, nincs is bizodalma hozzájuk, úgyhogy hiába olyan érdekesek, csak tisztes távolból nézegettük őket:):)


Amúgy azt vettem észre, mintha most kicsit tartana az idegenektől és az idegen kutyusoktól is. De csak pár pillanatig, de azért feltűnik, mert pár hete még simán odarohant mindenkihez, most már azért inkább a lábam mögül előbb tanulmányozza az idegen egyént, majd ha úgy ítéli, hogy oké, akkor már minden rendben és jöhet a simi:)
Hát, nagyjából egészében ennyi lenne a hét történése... jövőhéttől újra vissza a nagyvárosba és kezdődik minden újból elölről:S
Ohh igen, gazdik kerestetnek, kiscicáknak!!! Négy picuri baba három fekete, egy cirmos, három kisfiú egy lány(fekete) keres szerető gazdit... Ha bárkit érdekelne, szóljon bátran, most nyílt ki a szemük, nagyon édesek!! De csak olyan helyre adjuk őket, ahol szeretik és gondoskodnak róluk, nem pedig kicsapják úgymond vadászatra, és ha a leendő gazdi garantálja, hogy pár év, hónap múlva nem teszi ki az utcára és nem futtatja meg a határban :/:/:/ Ha tudtok ilyen szerető gazdijelöltet, ne habozzatok:D:D:D


Találkozunk egy hét múlva...
addig is nézzétek a nagy csatákat:):):) és figyeljétek a hangokat :P:P:P
itt tartozok némi magyarázattal, hehe... közben lehet majd hallani a nagymamámat, ahogy a kést keresi, félreértés ne essék, csak a dinnyét akarja felszelni, nem a rosszcsontokat :P:P:P
csóók mindenkinek addig is, mimi, Barka:D:D:D