Barka tíz hetes lett!
Jún. 4-én, amikor hozzánk került...
Június 6-án ( egy hónapja sincs) még ekkora volt: :):):)
Jún.15-én:
Most pedig már ekkora: :)
Egyre nagyobb és "rosszabb".
Jelentem, 4 kg. Csontra, Kedden mértük. Kicsit meg is lepődtem, nem számítottam "ekkora" súlyra, lévén minden nap cipelem:P:P:P Azt hiszem, ez már kész edzésterv lesz nekem, és meg fogok izmosodni:P:P:P
Most már nem alszik olyan sokat és olyan mélyen, bár, amikor tényleg elalszik még mindig bármit lehet vele tenni! Olyankor megint kisbaba lesz:) Nagyon édes.
Nagyon tud játszani, és nagyon bele is tudja magát lovalni... a játékba éppúgy, mint akár a hisztibe, akár a nemtetszésbe.
Olykor, ha elveszíti a fejét éktelen morgásba, hörgésbe, ugatásba kezd, és nem lehet bírni vele... teljesen olyan, mint egy gyerek:) De emellett, hogy még ilyenkor is nagyon aranyos, próbálom megfékezni az indulatait, mert nem szeretném, ha később ez természetessé válna, hogy ha Ő uraságának valami nem tetszik, akkor ezt így hozza tudtunkra. Remélem jól csinálom, bár még próbálkozik. Előfordult olyan is, amikor annyira belelovalta magát ebbe a morgás, vicsorgásba, hogy kicsit meg kellett ráznom, máskülönben teljesen elszállt volna... Remélem azért kinövi majd ez, mert nem lenne jó, ha ez egy rossz szokásává válna... Persze azért nem tragikus a helyzet koránt sem...:):):) És lehet, természetes is, de mivel Barka az első spánielünk, így nehéz viszonyítani. Előtte egyik kutyánk sem volt ilyen. Érdekes különben, mennyire különböző jellemek, és mégis mindegyik milyen szerethető:):):)
Szóval Barka igazi kihívás, de jó értelemben:) Amúgy nagyon figyelmes is, és meglepő mennyire gyorsan tanul! Már le tud ülni, amikor mondom neki, és feküdni is. A marad-dal még gondok vannak, de igazán, ki várná el egy 10 hetes babától, hogy ott is maradjon??!
A séta nagyon jól megy, igaz póráz nélkül... legalábbis, ami a Margit szigetet illeti. Igazán büszke vagyok rá, mert soha nem rohangászik el, és mindig jön, ha hívom - remélem így is marad :P A pórázzal még nincs olyan jó viszonyba, bár hozzá kell tenni jön szépen, csak cikázik még. És igen, ha Maximus is ott van, kész vége a világnak!! Mindent úgy akar csinálni, ahogy ő, és mindenol közvetlenül a nyomában akar lenni, de annyira, hogy szinte rámászik :):):) Nna akkor teljesen mindegy, hogy van-e póráz, ki fogja, vagy, hogy alig kap levegőt... ő csak megy, amerre a nagy Maximus :P:P:P Amúgy nagyon aranyos, hogy így ragaszkodik, de iszonyú macera így két kutyával sétálni:)
Szaffinál (a macskámnál) kezd megtörni a jég, és már úgy látom mintha némi érdeklődés is felvillant volna hatalmas sárga szemeiben, az eddigi jeges közöny helyett :):):)
Édes hármasban:) Barka mellettem, Szaffi az ölemben, és Maximus a lábamnál:):):)
Ohh igen, nagyot haladtunk a múlt hét óta az együl maradásban! lehet nem tűnik nagy dolognak, de bizony az! Ha otthon vagyunk már elvan egyedül is - legalábbis általában - és nem sír, nyüszög, ugat, hisztizik! Játszik, kukucskál, majd elalszik, igaz, kis nyüszögés azért van, de ha rászólunk, vagy csak figyelmen kívül hagyjuk, megnyugszik, oké, nincs egyedül és minden rendben. Bár azért egy-két óránál tovább még nem tart, de azt hiszem a kezdetekhez képest ez nagy haladás. Mert ugye egyáltalán öt percre sem volt hajlandó egyedül lenni!! Úgyhogy nagyon nagyon reménykedem, hogy lesz ez még jobb is!
A szobatisztasággal még mindig hadilábon állunk... de azért már sikerült kint is a dolog, szóval azt hiszem, csak idő kérdése...:/
Szombaton kint voltunk vele egész éjfélig a Duna korzón és néztük a rendezvényeket, de aztán Barka lassan népszerűbb lett, mint az előadók, így kénytelenek voltunk lassan, de biztosan eloldalogni :):):) Persze jól esik, ha mindenki megdicséri, és tetszik nekik, de az ezredik, "jaj de édes, úristen de aranyos, jaj de cuki" után... hát uhhh!!! :P:P:P De nagyon jól bírta, bár már nem annyira szeret az ölemben jönni-menni, így van egy kis hiszti olyankor. Aztán megálltunk megnézni a tűztáncosokat és Barka elaludt, mint egy kisbaba:) Össze cipzároztam a kardigánomat és beledugtuk, csak a feje látszott ki. Így könnyebb volt cipelni:) Aztán felváltva, anyukámmal vittük, mert azért ha elhagyja magát, bizony jó nehéz:):):)
Amúgy a legédesebb akkor, amikor alszik és cuppog:):):)
Hát ennyi a hét története:) Végezetül most egy videó, amin Barka komoly kutatásokat folytat Aquincum kertjében, nem hiába régészek veszik közre... tanul a gyerek :P:P:P Úgy nézem, van tehetsége az ásáshoz, ki tudja még milyen nagy ásató válhat belőle:P:P:P
Jún. 4-én, amikor hozzánk került...
Június 6-án ( egy hónapja sincs) még ekkora volt: :):):)
Jún.15-én:
Most pedig már ekkora: :)
Egyre nagyobb és "rosszabb".
Jelentem, 4 kg. Csontra, Kedden mértük. Kicsit meg is lepődtem, nem számítottam "ekkora" súlyra, lévén minden nap cipelem:P:P:P Azt hiszem, ez már kész edzésterv lesz nekem, és meg fogok izmosodni:P:P:P
Most már nem alszik olyan sokat és olyan mélyen, bár, amikor tényleg elalszik még mindig bármit lehet vele tenni! Olyankor megint kisbaba lesz:) Nagyon édes.
Nagyon tud játszani, és nagyon bele is tudja magát lovalni... a játékba éppúgy, mint akár a hisztibe, akár a nemtetszésbe.
Olykor, ha elveszíti a fejét éktelen morgásba, hörgésbe, ugatásba kezd, és nem lehet bírni vele... teljesen olyan, mint egy gyerek:) De emellett, hogy még ilyenkor is nagyon aranyos, próbálom megfékezni az indulatait, mert nem szeretném, ha később ez természetessé válna, hogy ha Ő uraságának valami nem tetszik, akkor ezt így hozza tudtunkra. Remélem jól csinálom, bár még próbálkozik. Előfordult olyan is, amikor annyira belelovalta magát ebbe a morgás, vicsorgásba, hogy kicsit meg kellett ráznom, máskülönben teljesen elszállt volna... Remélem azért kinövi majd ez, mert nem lenne jó, ha ez egy rossz szokásává válna... Persze azért nem tragikus a helyzet koránt sem...:):):) És lehet, természetes is, de mivel Barka az első spánielünk, így nehéz viszonyítani. Előtte egyik kutyánk sem volt ilyen. Érdekes különben, mennyire különböző jellemek, és mégis mindegyik milyen szerethető:):):)
Szóval Barka igazi kihívás, de jó értelemben:) Amúgy nagyon figyelmes is, és meglepő mennyire gyorsan tanul! Már le tud ülni, amikor mondom neki, és feküdni is. A marad-dal még gondok vannak, de igazán, ki várná el egy 10 hetes babától, hogy ott is maradjon??!
A séta nagyon jól megy, igaz póráz nélkül... legalábbis, ami a Margit szigetet illeti. Igazán büszke vagyok rá, mert soha nem rohangászik el, és mindig jön, ha hívom - remélem így is marad :P A pórázzal még nincs olyan jó viszonyba, bár hozzá kell tenni jön szépen, csak cikázik még. És igen, ha Maximus is ott van, kész vége a világnak!! Mindent úgy akar csinálni, ahogy ő, és mindenol közvetlenül a nyomában akar lenni, de annyira, hogy szinte rámászik :):):) Nna akkor teljesen mindegy, hogy van-e póráz, ki fogja, vagy, hogy alig kap levegőt... ő csak megy, amerre a nagy Maximus :P:P:P Amúgy nagyon aranyos, hogy így ragaszkodik, de iszonyú macera így két kutyával sétálni:)
Szaffinál (a macskámnál) kezd megtörni a jég, és már úgy látom mintha némi érdeklődés is felvillant volna hatalmas sárga szemeiben, az eddigi jeges közöny helyett :):):)
Édes hármasban:) Barka mellettem, Szaffi az ölemben, és Maximus a lábamnál:):):)
Ohh igen, nagyot haladtunk a múlt hét óta az együl maradásban! lehet nem tűnik nagy dolognak, de bizony az! Ha otthon vagyunk már elvan egyedül is - legalábbis általában - és nem sír, nyüszög, ugat, hisztizik! Játszik, kukucskál, majd elalszik, igaz, kis nyüszögés azért van, de ha rászólunk, vagy csak figyelmen kívül hagyjuk, megnyugszik, oké, nincs egyedül és minden rendben. Bár azért egy-két óránál tovább még nem tart, de azt hiszem a kezdetekhez képest ez nagy haladás. Mert ugye egyáltalán öt percre sem volt hajlandó egyedül lenni!! Úgyhogy nagyon nagyon reménykedem, hogy lesz ez még jobb is!
A szobatisztasággal még mindig hadilábon állunk... de azért már sikerült kint is a dolog, szóval azt hiszem, csak idő kérdése...:/
Szombaton kint voltunk vele egész éjfélig a Duna korzón és néztük a rendezvényeket, de aztán Barka lassan népszerűbb lett, mint az előadók, így kénytelenek voltunk lassan, de biztosan eloldalogni :):):) Persze jól esik, ha mindenki megdicséri, és tetszik nekik, de az ezredik, "jaj de édes, úristen de aranyos, jaj de cuki" után... hát uhhh!!! :P:P:P De nagyon jól bírta, bár már nem annyira szeret az ölemben jönni-menni, így van egy kis hiszti olyankor. Aztán megálltunk megnézni a tűztáncosokat és Barka elaludt, mint egy kisbaba:) Össze cipzároztam a kardigánomat és beledugtuk, csak a feje látszott ki. Így könnyebb volt cipelni:) Aztán felváltva, anyukámmal vittük, mert azért ha elhagyja magát, bizony jó nehéz:):):)
Amúgy a legédesebb akkor, amikor alszik és cuppog:):):)
Hát ennyi a hét története:) Végezetül most egy videó, amin Barka komoly kutatásokat folytat Aquincum kertjében, nem hiába régészek veszik közre... tanul a gyerek :P:P:P Úgy nézem, van tehetsége az ásáshoz, ki tudja még milyen nagy ásató válhat belőle:P:P:P
